Digitális rajzolás és random gondolatok

Csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy megtanuljak digitálisan rajzolni. De előtte még szeretnék leírni magamnak néhány dolgot, csak így összegzésképp. Pl. hogy régen hogy viszonyultam a rajzoláshoz és most hogy viszonyulok, meg néhány dolgot a szakmákról és foglalkozásokról.

(Vigyázat, hosszúra nyúlt off téma, csak mert már régen blogoltam. Úgy tűnik, inkább ilyenekkel töltöm az időt, minthogy felraknám a 3 hónappal ezelőtti meet-ek képeit. xD)

Óvódás koromban mindig óvónéni akartam lenni, általános iskolásként meg tanító néni. Hát mi más akartam volna? Általános iskolásként akartam modell is lenni, mert anyám azt mondta, hogy az legyek. Pff, hát ez mai szemmel nézve jó vicc. xD Utána volt még mindig általánosban egy hosszú időszak, amikor meserajzoló akartam lenni, mert az unokatestvérem egyik barátnője annak ment. Ezt később azért vetettem el, mert Magyarországon nincsenek nagy stúdiók, meg valami kézzel foghatóbb szakmát akartam, olyat, amire van kereslet. Amúgy ez még mindig nem egy hülye ötlet, most, hogy megint az alapján keresek hivatást, hogy mit szeretnék csinálni és nem az alapján, hogy mivel lehet jól keresni és könnyen elhelyezkedni.

Azt tudni kell, hogy én kis koromban nagyon sokat rajzoltam, jártam rajzszakkörre, nyertem rajzversenyeket, szóval ezért is szerettem volna meserajzoló lenni. 1.-6. osztályos koromig voltam "aktív" rajzos, utána beleuntam, hogy minden ősszel őszi csendélet a téma, minden télen a Karácsonyi rajzpályázatok, minden farsangkor papírmasézunk, minden évben rajzolni kell a tűzoltós rajzpályázatra... Kicsit bánom, hogy abbahagytam és így nem fejlődtem. Keresni kellett volna a lehetőségeket, hogy hol/kitől lehet jobban tanulni rajzolni. Szóval így megrekedtem a 6. osztályos szinten. xD
Utána, 2012-ben, rajzból érettségiztem, és bár nem akartam ilyen szakon - meg úgy semmilyenen felsőoktatásban továbbtanulni- most már tudom, hogy jó volt ez valamire és jó, hogy ezt választottam. Mert mostanra szeretnék művészi dolgokkal foglalkozni.

Visszatérve a foglalkozásokra: Középiskola elején szerettem volna rendőr vagy katona is lenni. Rendőr aztán mégsem, mert unalmasnak találtam, hogy biztos arról szól, hogy egész nap autósokat kell megbüntetni. A katona meg, hát így utólag nézve LOL. xD Majd talán egy következő életemben. xD Szerettem volna ilyen szociális munkás is lenni -nem tudom, hogy nevezik pontosan- aki azzal foglalkozik, hogy a drogos, bűnöző kamaszoknak segít a jó útra térni.

Valamilyen módon mindenképp le akartam számolni a gonosz emberekkel. :D xD

Utána 11.-ben elkezdtem reális foglalkozásokban gondolkodni. Ebben a 3-ban gondolkoztam: állatkerti gondozó, pénztáros, pincér. Állatkerti gondozó: nehéz bekerülni (bár ezt még most is szívesen csinálnám). Pénztáros: túl monoton, nincs feljebb jutási lehetőség. De diákmunkaként nagyon szerettem, ezért is gondoltam rá, hogy annak megyek. Pincér: hajópincérnek akartam menni, hogy beutazhassam a világot egy luxushajón. Aha, nagyon jó kis marketingszöveg, áldom az eget, hogy nem mentem végül konkrétan hajópincérnek, csak sima pincérnek. Beutazhatod a világot, úgy hogy semmit nem látsz belőle, mert napi 20 órát dolgozol és egy kis zugban szállásolnak el, és a maradékot kapod ennivalónak. A sima pincér sulit is otthagytam, ezt most annyira nem akarom részletezni, de rohadtul nem arról szól, mint aminek látszik. Külsőre úgy tűnik, hogy a csillogó hotelben szolgálod fel a kaját a szép kis ruhádban, az illedelmes vendégeknek. De igazából olyan körülmények közt kell dolgozni, mint egy napszámos és rohadtul kihasználják az embert. Szóval, egyáltalán nem éri meg a fél évente 40 ezres tandíjat az, hogy napszámos munkát végezz és otthon kelljen megtanulni a google-ból (ez komoly, ha kérdésed van a tanárhoz a válasz rá az, hogy fent van az interneten) a tananyagot.

A pincér képzés alatt és után rengeteg minden akartam lenni. Volt a saját kávézó/cukrászda/hamburgerező ötlet, akartam fodrász lenni, majd babaruha varrónő. Nos, géppark nélkül nem igazán lehet tömegesen BJD ruhákat gyártani, és pont ebben az időszakban kezdett el minden 2. BJD-s ruhaboltot nyitni. Persze magamnak, vagyis a saját babáimnak fogok varrni és nem érzem pénzkidobásnak a tanfolyamot, esetleg ha netán valaki megkér, akkor varrok neki. De így nagyüzemben nem olyan egyszerű a ruhagyártás. Esetleg, ha találok olyat, akinek vannak gépei és profi, akkor még lehet, hogy elkezdek a boltomban BJD ruhákat is árulni.

Na, és igen. Nemrégen megnyitottam a webboltomat storenvy-n, ahol a saját tervezésű pólóimat és egyebeimet árulom. Rengeteg ötletem van hozzá, akarom majd bővíteni ékszerekkel is, meg még ami eszembe jut. Csak egy fontos lépést meg akarok előtte tenni, hogy kiváltom a vállalkozói igazolványt, hogy legális legyen az egész és jobban reklámozhassam, meg mehessek vásárokra is árulni.

Csak mindehhez ugye tőke kell, és találnom kellett egy munkát, amiből finanszírozhatom ezt, meg ugye már elég neccesen tart el anyám. Én egyáltalán nem akarok rajta élősködni, és persze, hogy azon vagyok, hogy teljesen el tudjam tartani magam. De idő kell, hogy beinduljon a vállalkozás, meg van aki még 30 évesen is az anyjával lakik és eltartják. Na, mindegy a lényeg, hogy lett egy irodai munkára lehetőségem. Bár igazából ez csak mellékállás és nem olyan sok pénz jön belőle, de több mint a semmi és nagyon örülök neki. Bár sosem akartam irodai munkát, mert hogy az milyen unalmas, de rájöttem, hogy pont ettől jó, mert nagyon nyugis. :D xD

Közben megint millió ötletem támadt, hogy milyen kreatív dolgokban szeretném még kipróbálni magam. És itt jön a felismerés, hogy mindenképpen olyan dolgot akarok és fogok csinálni, amivel kifejezhetem önmagam. Szeretnék még tűz zománcozni, valamelyik nap láttam a Sweet School hirdetését, és eldöntöttem, hogy egyszer megtanulok cake pop-ot és cupcake-t díszíteni. (Erről jut eszembe, a cukrász szakma is egy nagy átverés, mert nem a cupcake-ket meg tortákat díszítgetik, hanem a nehéz tálcákat emelgetik az 50 fokban. Amikor pincérnek tanultam, akkor láttam, hogy a cukrászokkal mit csináltatnak. Viszont a csak díszítés az k*rva jó móka lehet. :D) És itt jön megint a rajzolás: Szeretném lerajzolni digitálisan a saját karaktereimet, esetleg jeleneteket a sztorijukból. Hiába rajzoltatom meg valakivel, még ha találok is olyan embert, akinek a stílusában el tudom képzelni a őket, az a rajz nem az én érzéseimet fogja tükrözni, és az én karaktereimet csak én tudom lerajzolni. Úgy, ahogy a sztorijukat is csak én fogom tudni megírni egyszer. Ha majd jó író leszek. Venni fogok egy digitális rajztáblát és igenis megtanulok rajzolni. Nem mondom azt, hogy én ehhez nem értek, ez nem nekem való. Gyakorolni fogok és nem adom fel, ha elsőre nem is lesznek szép rajzaim, akkor sem.

Közben már megint ott tartok, hogy sok mindent akarok, nagy lelkesedéssel, de remélem, hogy most nem fog alábbhagyni és szépen sorban mindent meg tudok valósítani. Már vettem egy Lidl-ös cake pop "kit"-et, remélem amikor nekikezdek és mondjuk elsőre tök béna lesz nem fogom kiborítani az egészet egy "akkor bazd meg" kijelentéssel. xD Mert hamar fel tudom adni a dolgokat, ha elsőre nem úgy sikerülnek.

Ja, és egyébként indul egy kötés tanfolyam ott, ahol varrni tanultam. Hát, nagy a kísértés, mivel bal kezesként egyik jobb kezes családtagom sem tudott megtanítani kötni. De amikor varrni tanultunk, akkor megmutatták, hogyan kell pl. bal kézzel betenni a gombostűt. (Bár én azt jobbkezesen teszem be és vágni is jobb kézzel vágok, szóval... xD) Kötéssel is olyan jó dolgokat lehet csinálni, bár akkor már inkább a horgolás.

Meg ott van még a másik nagy álmom a lovaglás. Ha már sportok, komolyan elgondolkoztam rajta, hogy elmegyek kendozni. Komolyan, van olyan dolog, amit ebben az 1 évben nem akartam csinálni? xD Ha már álmok, szeretnék egy kutyát is, vagy elhozni mamáéktól.

Ezekhez az álmokhoz már csak pénz kell (a szabadidőm megvan hozzá, hála az égnek :)). Úgyhogy dolgozni fogok a vállalkozáson és közben olyan dolgokat csinálni, amiket élvezek. ^^

Közben még az önkifejezéshez eszembe jutott annyi, hogy én úgy szeretnék tudni énekelni is. De ezt biztos, hogy nem fogom elkezdeni, mert volt, hogy sírva fakadtam énekórán. Énekből kaptam az első 3-masomat, majd az első 1-esemet is. Nem a jegyek miatt fakadtam sírva amúgy. xD Ettől függetlenül olyan gyönyörű az amikor az énekes énekel és közben átadja magát a dalnak, az érzéseinek. Van a Frozen-es videó, amikor mutatják nem tudom hány ország szinkronszínészét, miközben éneklik a Let it go-t. És látszik rajtuk, hogy beleadják szívüket-lelküket, ezt máshogy nem is lehetne. Vagy amikor jó zenét hallgatok (pl. Tkyd) és libabőrös leszek. Egy Tkyd szám nem csak egy zene, nem csak egy tüc-tüc, hanem érzések, és a tudat, hogy ebben a zenében ott vannak az én érzéseim is. Az aktuális kedvencem most Eminem, és a Rihannával közös száma, a Monster. Bár ez a zene a tömegnek készült, nem úgy, mint a Tkyd számok, mégis van benne valami, ami magával ragad.
Mindig megdöbbent, hogy egy emberben mennyiféle érzés lehet. Még magamon is megdöbbenek néha, hogy hogy fér meg a pónihányás (szivárvány) színű világomban Tkyd meg Eminem. Vagy fordítva, hogy miért rajongok a mézes-mázos, habos-babos dolgokért is. Ezeket az érzéseket akarom majd lerajzolni, és kiadni magamból.